A technikai fejlődés története nemcsak sikerekről szól. Akadtak feltalálók, mérnökök és kísérletezők, akik saját alkotásuk tesztelése közben vagy annak következtében vesztették életüket.

## 1. Sylvester Roper és a gőzmotorkerékpár

Sylvester Roper amerikai feltaláló és mérnök 1863-ban alkotta meg gőzhajtású kocsiját, a történelem egyik első automobilját. Nevéhez fűződött egy forgótáras sörétes puska, valamint egy olyan fegyver is, amelynek csőszűkítése mérsékelte a sörétek szórását.

Roper később gőzhajtású kerékpárt épített, amely lényegében az első motorkerékpár volt. 1896-ban a Massachusetts állambeli Cambridge-ben, a Harvard híd közelében utcai versenyt rendezett, hogy bebizonyítsa a hagyományos kerékpárok híveinek: a gép erősebb az emberi izomnál. Két perc és 1,4 másodperc alatt 64 km/órás csúcssebességet ért el. Ezután hirtelen leállt a szíve, elvesztette uralmát a jármű felett, és halálos balesetet szenvedett.

## 2. Jean-François Pilâtre de Rozier és a léggömb

A francia Jean-François Pilâtre de Rozier a léghajózás egyik úttörője volt. A hőlégballont nem ő találta fel: ebben megelőzték a Montgolfier fivérek. Rozier azonban olyan, a levegőnél könnyebb repülőeszközt alkotott, amely két külön kamrát használt. Az egyikbe hidrogén, a másikba forró levegő került, így üzemanyagot lehetett megtakarítani, és szabályozni lehetett a szerkezet felhajtóerejét. Ezt a típust később róla nevezték el.

1783. november 21-én Rozier d’Alambert márkival végrehajtotta az első sikeres, kikötés nélküli léggömbrepülést. Két évvel később Pierre Romain ismert léghajóssal a La Manche csatornán próbált átkelni. A ballon mintegy 450 méteres magasságban váratlanul kigyulladt, leeresztett és lezuhant. Mindketten meghaltak, így ők lettek a történelem első légi katasztrófában elhunyt áldozatai.

Rozier egyébként légzőkészüléket is feltalált.

## 3. William Bullock és a rotációs nyomdagép

William Bullock amerikai mérnök és vállalkozó jelentősen hozzájárult a 19. századi nyomdaipar és könyvkiadás fejlődéséhez. Számos módosítást dolgozott ki nyomdagépekhez, majd továbbfejlesztette elődje, Richard Hoe konstrukcióját. Az így létrejött rotációs nyomdagép hatalmas hengerekre vezette a papírt, és forradalmasította a sokszorosítást.

1867-ben Bullock egy philadelphiai nyomdában állította be egyik gépét, amikor a lába a hengerek közé szorult. A végtag összeroncsolódott, majd üszkösödés alakult ki. A feltaláló néhány nappal később meghalt.

## 4. Thomas Andrews és a Titanic

Thomas Andrews ír üzletember, mérnök és hajóépítő volt a Titanic vezető tervezője. A „elsüllyeszthetetlennek” tartott óceánjárót a Harland and Wolff belfasti hajógyára bocsátotta vízre a 20. század elején.

Andrews a hajó első és egyetlen útján is a fedélzeten tartózkodott. 1912. április 14-ről 15-re virradó éjszaka a Titanic jéghegynek ütközött, majd süllyedni kezdett. Andrews megőrizte hidegvérét, részt vett a mentés megszervezésében, és sok utas életét segített megmenteni. Ő maga azonban több mint másfél ezer emberrel együtt odaveszett, amikor a hajó az Atlanti-óceán mélyére merült. Holttestét soha nem találták meg.

## 5. Horace Lawson Hunley és a harci tengeralattjáró

Az 1823-ban született Horace Lawson Hunley az amerikai polgárháború idején a Konföderáció haditengerészeti mérnöke volt. Ő alkotta meg a történelem első harci tengeralattjáróját, amelyet CSS H. L. Hunley néven róla neveztek el. A „tengeralattjáró” elnevezés akkoriban még nem terjedt el: a mérnökök halként emlegetett csónaknak, haltorpedó-csónaknak vagy tengeri disznónak nevezték a szerkezetet.

Az első próba sem alakult jól. A Hunley 1863. augusztus 29-én elsüllyedt, és a legénység öt tagja életét vesztette. Hunley nem volt a fedélzeten, de miután a járművet kiemelték, úgy döntött, a következő merülésen ő irányítja. 1863. október 15-én a tengeralattjáró ismét elsüllyedt. Ezúttal mind a nyolc ember meghalt, köztük a feltaláló is.

A hajót újra kiemelték, és 1864. február 17-én megtámadta a Charlestont blokád alatt tartó, 1240 tonnás Housatonic csavaros hadiszlupot. Mivel önjáró torpedó ekkor még nem létezett, a Hunley egy hosszú rúdra erősített bombával, úgynevezett rúddal hordozott aknával támadt. A Housatonic lett az első hajó a történelemben, amelyet tengeralattjáró süllyesztett el.

A robbanás azonban magát a Hunley-t is megrongálta, így a tengeralattjáró teljes legénységével együtt ismét odaveszett. Harmadszor és utoljára 136 évvel később, 2000. augusztus 8-án emelték ki. Ezután a north charlestoni Warren Lasch Restaurálási Központ tengerészeti múzeumába került.

## 6. Franz Reichelt és az ejtőernyős ruha

Franz Reichelt osztrák szabó olyan ejtőernyős ruhát akart készíteni, amely megmentheti a pilótákat. A 20. század elején a repülés még gyerekcipőben járt, a repülőgépek pedig nem voltak különösebben megbízhatók, ezért a mérnökök vészhelyzeti megoldásokat kerestek.

Reichelt egy ejtőernyő és egy szárnyasruha keresztezésére emlékeztető öltözéket varrt. Elképzelése szerint a pilóták már felszállás előtt magukra vették volna, majd veszély esetén egyszerűen kiugrottak volna a gépből.

1912. február 4-én a párizsi Eiffel-toronynál tartott nyilvános próbát, nézők, újságírók és fényképészek előtt. A hatóságok csak azzal a feltétellel engedélyezték a kísérletet, hogy egy bábut dob le. Reichelt azonban maga ugrott le. Az ejtőernyő nem nyílt ki teljesen, a feltaláló pedig halálra zúzta magát.

## 7. Henry Winstanley és az Eddystone világítótornya

A 17. században élt Henry Winstanley angol mérnök, művész, vállalkozó és építész hidraulikai létesítmények tervezésével keresett pénzt. Vagyonából öt teherhajót vásárolt, amelyek közül kettő az angliai Plymouth közelében lévő Eddystone-szikláknál szenvedett hajótörést. Winstanley ezért elhatározta, hogy világítótornyot épít a helyszínen.

A feladatot nehezítette, hogy az Eddystone egy víz alatti zátony, 14 kilométerre a legközelebbi parttól, így nem állt rendelkezésre megfelelő szárazföld. A létesítményt 1696. július 14-én kezdték építeni, és ez lett a történelem első nyílt vízi világítótornya.

Nagy-Britannia és Franciaország akkoriban háborúban állt, és egyszer egy francia kalózhajó Winstanley egész építőcsapatát foglyul ejtette. XIV. Lajos azonban értesült az esetről, azonnal szabadon engedtette a mérnököt, és kijelentette: Franciaország Angliával áll háborúban, nem az egész emberiséggel.

A világítótorony öt évig állta a viharokat a tenger egyik különösen veszélyes térségében. Winstanley annyira bízott benne, hogy egyszer azt mondta: szívesen átvészelné benne a valaha volt legnagyobb vihart.

Kívánsága teljesült. 1703. november 27-én éjjel lecsapott az Anglia történetének legnagyobb hurrikánjaként emlegetett nagy vihar. A világítótornyot Winstanley-vel együtt elsodorta a tenger, és többé egyiknek sem akadtak a nyomára.

## 8. Henry Smolinski és a repülő autó

Henry Smolinski, a Northrop Institute of Technology repüléstechnikai iskolájának végzett hallgatója egyaránt rajongott a repülőgépekért és az autókért, ezért úgy döntött, egyesíti őket. 1971-ben megalapította az Advanced Vehicle Engineers (AVE) vállalatot, majd több repülőautó-prototípust készített. Egy Ford Pinto kisautót kapcsolt össze egy Cessna Skymaster repülőgép hátsó részével. A szerkezet az AVE Mizar nevet kapta, és 1973-ban kezdődtek a próbarepülései.

Először Charles Janisse hivatásos berepülőpilóta vezette a prototípust. Az első repülésen leszakadt a jobb szárny egyik merevítője, ezért Janisse egy babföldön tette le a járművet, majd a kerekein hajtott vissza a repülőtérre.

Az 1973. szeptember 11-re tervezett második próbán Janisse nem tudott részt venni, így Smolinski maga ült a kormányhoz. Felszállás után az autó szárnyai leváltak. Smolinski és az utastérben ülő Harold Blake, az AVE alelnöke a helyszínen meghalt.

## 9. Perillosz és a bronzbika

Az athéni Perillosz – más átírásban Perilaosz – az időszámításunk előtti 6. században élt görög művész és szobrász volt. Diodórosz szicíliai történetíró feljegyzései szerint különös kínzó- és kivégzőeszközt alkotott: egy belül üreges, bronzból készült bikaszobrot.

Az áldozatot a bikába zárták, az állat hasa alatt pedig tüzet gyújtottak. Az elevenen megsütött fogoly sikolyai a szobor torkában kialakított akusztikus kamrán át torz, bikabőgésre emlékeztető hanggá alakultak.

Perillosz Phalarisz türannosznak, Akragasz városállam – a mai szicíliai Agrigento – uralkodójának ajánlotta fel a szerkezetet. Phalarisz értékelte a találmányt, fizetni azonban nem akart érte: inkább magán Perilloszon próbálta ki. A szobrászt így saját alkotásában sütötték meg.

Néhány évvel később Phalariszt megbuktatták, és őt is a bronzbikába zárták.

## 10. Francis Bacon és az élelmiszerek hűtése

Francis Bacon, St Albans első vikomtja 1561. január 22-én született. Az angol filozófust, politikust, jogászt, történészt és államférfit a természetfilozófia, valamint a tudományos módszer egyik megalapozójaként ismerik.

Bacon előtt a tudományt nagyrészt a skolasztika módszereivel művelték: a tudósok a teológiára, a Biblia értelmezésére, Arisztotelész filozófiájára és az ókor nagy gondolkodóinak tekintélyére támaszkodtak, a gyakorlati kísérleteket pedig gyakran mellőzték. Bacon ezzel szemben empirikus megközelítést javasolt. A hipotéziseket kísérletekkel és megfigyelésekkel akarta ellenőrizni, és arra biztatott, hogy a múlt tekintélyes tudósainak állításait is vizsgálják felül. Ezért a természettudomány egyik atyjaként tartják számon.

1626 szeptemberében azt vizsgálta, lassítható-e hűtéssel a baromfihús romlása. Mivel a korabeli Angliában még nem létezett hűtőszekrény, a kérdésre nem volt egyértelmű válasz. Bacon hóval töltött meg csirketetemeket, majd azt figyelte, meddig maradnak eltarthatók.

A kísérlet közben áthűlt és megfázott. Utolsó levelében már betegen, de lelkesen tudatta barátjával, Lord Arundellel, hogy a próba sikerült, és megtalálta az élelmiszerek hosszabb tartósításának módját. Néhány nappal később tüdőgyulladásban meghalt.