Az első valódi tőzsdei válság egy meglepő áruhoz, a tulipánhagymához kötődött.

A tulipán a 16. században jelent meg Nyugat-Európában, és gyorsan rendkívül népszerűvé vált. A keresletet tovább növelte, hogy az arisztokraták birtokain divatba jöttek a pompás virágágyások. A 17. század elejére a tulipántermesztés az általános lelkesedésből jövedelmező üzletté alakult. A gazdagok egymást próbálták felülmúlni, ezért hajlandók voltak komoly összegeket fizetni egy-egy különösen ritka fajta hagymájáért.

A termesztésben és az új változatok nemesítésében a hollandok értek el kiemelkedő sikereket. Korábbi halászok és kézművesek százai váltottak virágtermesztésre, sok gazda pedig keresett növényekkel ültette be földjeit és veteményeseit.

A tulipánhagymák ára éveken át folyamatosan emelkedett. Fejlett gazdaságával és szabad vállalkozói szellemével Hollandia egész Európa legfontosabb tulipánszállítójává vált.

Amszterdamban és több más városban eközben spontán módon szerveződő tőzsdék jöttek létre. Nemcsak hivatásos brókerek kereskedtek rajtuk, hanem számos olyan ember is, aki korábban nem foglalkozott a piaccal. Különösen elterjedt a határidős ügyletekhez hasonló spekuláció: olyan hagymák adásvételéről kötöttek szerződéseket, amelyeket még meg sem termesztettek, sőt olykor még nem is létező fajták kerültek papíron piacra.

A tulipánmánia kezdetét hagyományosan 1634-re teszik. A rohamos drágulás külföldi tőkét is Hollandiába vonzott. Egy piaci újdonság ára akár egyetlen hét alatt megduplázódhatott. Előfordult, hogy egy különleges színű tulipánért malmot vagy hajót adtak. Azok a lányok pedig, akiknek hozományához egy tarkaszirmú fajta hagymája is tartozott, különösen kívánatos menyasszonynak számítottak.

1636 végére a láz elérte a tetőpontját. Már nemcsak a ritka, hanem a legközönségesebb tulipánok ára is meredeken emelkedett. Sokan őszintén hitték, hogy a drágulás örökké tart. A kereslet novemberi, rövid visszaesését hamarosan még hevesebb áremelkedés követte. Számos spekuláns elvesztette realitásérzékét: annyira biztosak voltak a további nyereségben, hogy a kockázatok mérlegelése nélkül egész vagyonukat elzálogosították.

1637 februárjára az árak tetőztek. A túlfűtött piac buboréka kipukkadt, a hagymák értéke pedig a korábbi töredékére zuhant. Több százan mentek csődbe azok közül, akik még ki sem nőtt virágokra szóló kötelezvényeket birtokoltak. Orvosok, pékek és még kéményseprők is voltak közöttük.

A hatóságok radikális eszközökkel próbálták megállítani az árzuhanást: katonákat küldtek az ültetvényekre, hogy pusztítsák el a palántákat. Mindez hiábavalónak bizonyult, a tulipántőzsdék összeomlottak.

A későbbi irodalom újra és újra látványosan feldolgozta a tulipánőrületet és a tőzsdei szereplők teljes tönkremenetelét, így számos mítosz és túlzás alakult ki körülötte. Hollandia gazdasága azonban a tulipánpiac összeomlása után nem süllyedt válságba, hanem tovább növekedett. Hollandia pedig máig a világ virágtermesztésének vezető szereplője.

A tulipánmánia legfontosabb tanulsága, hogy a tőzsdei kereskedés megfontoltságot és szakértelmet igényel. Ha egy eszközzel egyszerre már szinte mindenki kereskedni kezd, az egy közelgő buborék jele lehet. Ezt fejezi ki ifjabb John P. Morgan híres mondása is, aki az 1929-es tőzsdekrach előtt még időben megóvta vagyonát: „Amikor a cipőtisztítók is piacra lépnek, a profiknak távozniuk kell.” A tapasztalt brókerek felismerik a meghatározó folyamatokat, és még a buborék kipukkanása előtt kivonják saját, illetve ügyfeleik pénzét.