A New Horizons űrszonda adatait vizsgáló kutatók több új eredményt is közzétettek a Plútóról és legnagyobb holdjáról, a Charonról. A törpebolygóról már korábban kiderült, hogy jeges vulkánok borítják, felszíne alatt pedig rendkívül mély óceán rejtőzhet. Most a Naprendszer legfényesebb foltjai közé tartozó képződmények, földi felhőkre emlékeztető jelenségek és a Charonon megfigyelt földcsuszamlások bővítik a különös jelenségek sorát.
Bonnie Buratti, a NASA munkatársa szerint a törpebolygó felszínén látható, rendkívül erősen fényvisszaverő foltok felszíni aktivitásra utalnak. Hasonló jelenség figyelhető meg a Szaturnusz Enceladus nevű holdján is, ahol a geológiai aktivitás olyan jelentős, hogy időnként anyag jut ki az űrbe.
A plútói foltok a rájuk eső fény akár száz százalékát is visszaverhetik, ezért a jelenleg ismert legfényesebb bolygófelszíni képződmények közé tartoznak. A fénynek azonban előbb sűrű felhőrétegen kell áthatolnia.
Alan Stern, a New Horizons vezető kutatója bizonyítékokat mutatott be arra, hogy hajnalban és alkonyatkor különféle kondenzátumokból álló felhők sűrűsödnek össze a Plútón. Stern szerint ez azt jelzi, hogy a törpebolygó aktivitása jóval összetettebb annál, mint amit a csillagászok korábban feltételeztek, ezért érdemes alaposabban megvizsgálni.
A Charon szintén tartogat meglepetéseket. A kutatók földcsuszamlások nyomait fedezték fel a felszínén, miközben a Plútón nem figyeltek meg hasonlót. Ross Beyer, a NASA kutatóközpontjának munkatársa szerint ilyen omlásokat korábban már láttak más kőzet- és jégvilágokon, például a Marson és a Szaturnusz holdjain, de a Naptól ilyen messze, a Kuiper-övben most először észlelték őket.
A Plútó számos megoldatlan kérdése miatt egy újabb New Horizons-modul indítását is tervezik, noha egy ilyen küldetés költséges és összetett lenne. A csillagászok arra számítanak, hogy a jeges törpebolygó még sok titkot rejt.
