Évtizedek óta műholdak mérik az óceánok színét a vízről visszaverődő fény alapján. Az Aqua műhold közepes felbontású képalkotó spektroradiométere, a MODIS nemrég húsz évnyi, kiváló minőségű globális adatsort tett teljessé. A Massachusettsi Műszaki Egyetem és a brit Nemzeti Oceanográfiai Központ kutatói ezeket az adatokat elemezve olyan változásokat azonosítottak, amelyeket önmagában a víz színének természetes, évről évre jelentkező ingadozása nem magyaráz meg.

„Évek óta futtattam olyan szimulációkat, amelyek azt jelezték, hogy bekövetkeznek ezek a színváltozások. Nem meglepő, hanem ijesztő ténylegesen látni a folyamatot. A változások összhangban állnak az éghajlat emberi tevékenység okozta átalakulásával” – mondta Stephanie Dutkiewicz, a tanulmány egyik társszerzője.

## Miért fontos az óceán színe?

Az óceánok színe a felső vízrétegek élővilágáról árulkodik. Ez a felszíni zóna a víztükörtől mintegy 100 méteres mélységig terjed; itt érintkezik a víz a légkörrel, és itt vesz fel szén-dioxidot a levegőből.

A sötétkék vízben általában kevés az élőlény, a zöldebb árnyalat viszont ökoszisztémák, főként fitoplankton jelenlétére utal. A fitoplanktont többek között klorofillt, vagyis zöld színanyagot tartalmazó apró baktériumok alkotják. Ez a közösség képezi a vízi táplálékhálózat alapját: a mikroszkopikus zooplanktontól a puhatestűekig számos élőlény táplálkozik vele, ezeket pedig nagyobb halak és tengeri emlősök fogyasztják. Fitoplankton nélkül sok óceáni táplálékhálózat összeomlana, ami a tengeri élővilágra és a halat fogyasztó emberekre is súlyos hatással lenne.

A fitoplankton nemcsak táplálékforrás. Fotoszintézise során oxigént termel, amely a vízbe és a légkörbe kerül, miközben szén-dioxidot köt meg. Az óceán felszínén élő fitoplankton megfigyelése ezért jól jelezheti, miként reagálnak a tengeri rendszerek az éghajlat változására.

Hagyományosan a fitoplankton klorofilltartalmának mérésével követik az óceán színének hosszú távú alakulását. Korábbi kutatások szerint azonban több mint harminc évnyi műholdas adatra lenne szükség ahhoz, hogy kimutathatóvá váljanak az éghajlatváltozással összefüggő klorofilltrendek.

## Húsz év is elegendő lehet

Dutkiewicz és munkatársai 2019-ben olyan modellt dolgoztak ki, amely szerint az óceán teljes színének természetes változékonysága jóval kisebb a klorofill mennyiségénél megfigyelhető ingadozásnál. Ha tehát a hagyományosan vizsgált mutatók mellett több színtartomány adatait is figyelembe veszik, könnyebb lehet felismerni az éghajlatváltozás nyomait. Így a megbízható értékeléshez harminc helyett már húsz év adatai is elegendőnek bizonyulhatnak.

A kutatók hét színtartományban elemezték a 2002 és 2022 között gyűjtött adatokat. Először azt vizsgálták, hogyan változott az óceán színe egy adott év során régiónként, majd azt követték nyomon, miként alakultak ezek az eltérések húsz év alatt. Az eredmények egyértelmű, a szokásos éves változékonyságon túlmutató tendenciát mutattak.

A valódi megfigyeléseket Dutkiewicz 2019-es modelljével is összevetették. A modell kétféle forgatókönyv alapján szimulálta a Föld óceánjait: az egyik számolt az üvegházhatású gázok növekedésével, a másik nem. Az előbbi azt jelezte előre, hogy húsz év alatt a világ óceánfelszínének körülbelül felén jelentős színváltozás következik be.

A modell előrejelzése és a megfigyelések szinte teljesen egybeestek: a világ óceánjainak több mint 56 százalékán mutattak ki színváltozást. Különösen az Egyenlítő körüli trópusi óceánok váltak zöldebbé az idők során.

A kutatók szerint az óceán színének mérése gyorsabb és érzékenyebb módszert adhat annak feltárására, hogyan hat az éghajlatváltozás a tengeri ökoszisztémákra.

„Óceánjaink színe megváltozott. Azt egyelőre nem tudjuk pontosan megmondani, hogyan. Azt viszont igen, hogy a változások a planktonközösségekben is megjelennek, és ez az egész táplálékláncra hatással lesz” – írta Dutkiewicz. Hozzátette: az is változhat, mennyi szenet nyelnek el az óceánok, mivel a különböző planktonfajok eltérő mértékben képesek erre. A kutató reméli, hogy az emberek komolyan veszik az eredményeket.