A természet története olyan dráma, amelynek szereplői idővel eltűnnek, és új fajoknak adják át a helyüket. Olykor még korábban sikeres, széles körben elterjedt állatok is megritkulnak, más fajok pedig eleve sohasem élnek nagy számban.

Nehéz biztosan megmondani, melyik állat a legritkább. Akadhatnak tévesen kihaltnak hitt fajok, sőt olyanok is, amelyeket a tudomány még nem ismer. Az alábbi emlősök, madarak, kétéltűek, hüllők és rovarok azonban kétségtelenül rendkívül ritkák, több közülük a kihalás szélére került.

## Dávid-szarvas

A Dávid-szarvas több szempontból is különös: agancsának ágai a többi szarvasétól eltérően hátrafelé irányulnak, a hátán a szőr a fej felé nő, farka pedig a szarvasmarháéra emlékeztet.

A faj Kínából származik, de vadon egyetlen kutató sem figyelte meg. A 19. század végén és a 20. század elején az országban fogságban tartott példányok is elpusztultak. A Dávid-szarvast az európai állatkertekben élő és szaporodó egyedek mentették meg. Kínában ma azon dolgoznak, hogy visszatelepítsék a természetbe.

## Narvál

A mesebeli egyszarvúakkal ellentétben a narvál valóban létezik. Ez az északi tengerekben élő cet hosszú agyarral rendelkezik, amely főként a hímekre jellemző, de olykor nőstényeken is megjelenik. Testhossza elérheti a hat métert, tömege pedig meghaladhatja az egy tonnát.

Az északi népek régen vadásztak rá, és részben ma is ezt teszik. A középkori Európában az agyarát egyszarvúszarvként árulták. A faj szerepel a Vörös Könyvben, pontos egyedszáma nem ismert.

## Dorn-kolibri

A kicsiny, gyors röptű, bronzoszöld madár egykor elterjedt volt Brazília trópusi erdeiben. Élőhelye azonban a fakitermelés miatt évről évre zsugorodott.

Ma már csak néhány, egymástól elszigetelt területen fordul elő, és a kutatók szerint állománya tovább csökken. A fajt 2022-ben a kihalással fenyegetett fajok közé sorolták.

## Kakapó, avagy bagolypapagáj

Az Új-Zélandon őshonos kakapó szinte minden papagájokról alkotott sztereotípiának ellentmond. Nem tud repülni, éjszaka aktív, a talajon fészkel, legfeljebb kétévente költ, és virágillata van. Bokros hegyoldalakon és völgyekben él.

Egykor egész Új-Zélandon elterjedt volt, de az ember által behurcolt patkányok, macskák és hermelinek csaknem teljesen kipusztították. A 20. század határozott természetvédelmi intézkedései mentették meg. Állományát nagyjából kétszáz egyedre becsülik, a zoológusok minden élő madarat számon tartanak, és mindegyiknek neve is van.

Egy közölt adat szerint a populáció 154 egyedből, 73 nőstényből és 81 hímből állt. A faj megóvására tett erőfeszítések addigi rekordját 2016 hozta, amikor 47 fióka kelt ki. A kakapó csak Új-Zéland Déli-szigetének délnyugati részén él.

Zöldessárga tollazatú, barátságos madár, amely jól kijön az emberekkel. A maorik korábban gyakran tartották háziállatként. A világ egyik leghosszabb életű madara: több mint kilencven évig élhet.

## Orosz pézsmapocok

Bár egykor pézsmahódnak is nevezték, valójában a vakondfélék családjába tartozik. Ormányszerű orra, apró, gyengén látó szeme, áramvonalas teste, úszóhártyás lába és hosszú farka van. Kiválóan úszik, és apró gerinctelenekkel táplálkozik.

Sokáig értékes bundája miatt vadászták, egyedeit ezrével ejtették el. Emiatt állománya gyors hanyatlásnak indult. A Vörös Könyvben is szereplő fajból ma néhány ezer példány élhet.

## Szumátrai orrszarvú

A szumátrai orrszarvú rokonságának „törpéje”: marmagassága legfeljebb másfél méter, tömege mintegy egy tonna. A fiatal állatok szőrösek, ezért távolról az őskori gyapjas orrszarvúkra emlékeztetnek.

Szarváért hosszú időn át irtották, így korábbi élőhelyeinek többségéről eltűnt. Vadon élő állományát csupán néhány tucat egyedre becsülik, de a világ több állatkertjében is tartják és tenyésztik.

## Góliátbéka

A 20. század elején a kutatók Afrikában egy olyan új békafajt írtak le, amely egy közönséges tavi békához hasonlított, csak éppen óriási méretű volt. Tömege meghaladja a három kilogrammot, teste harminc centiméternél is hosszabb lehet, kinyújtott lábakkal pedig még ennél is jóval nagyobb. A bibliai Góliátról nevezték el.

Óvatos és félénk állat, ezért nehéz természetes élőhelyén megfigyelni. Az emberi tevékenység miatt zsugorodik az élőhelye, emellett tápláléknak és eladásra is befogják. Fogságban tovább él, mint vadon, szaporítani azonban nem sikerült. A kihalással fenyegetett fajok között tartják számon.

## Saint Lucia-i sikló

A karibi Saint Lucia szigetén a 19. század végéig kis termetű, ártalmatlan siklók éltek. Sorsuk akkor pecsételődött meg, amikor a helyi hatóságok a patkányok ellen mongúzokat telepítettek be. Az állatok a rágcsálók mellett a helyi kígyókat is kiirtották.

A fajt 1936-ban kihaltnak nyilvánították. Évtizedekkel később ismét rábukkantak, ám hamar elvesztették a nyomát. 2012-ben néhány példányt találtak egy apró szomszédos szigeten, ahová a mongúzok nem jutottak el. A kutatók most ezt a rendkívül ritka kígyót próbálják megmenteni.

## Lord Howe-szigeti botsáska

A botsáskák az álcázás mesterei: gallyakat és száraz leveleket utánoznak. Ez sem mentette meg a tizenkét centiméteres Lord Howe-szigeti fajt, amely Ausztrália keleti partjaitól mintegy hatszáz kilométerre élt. Feltételezések szerint a behurcolt patkányok pusztították ki.

Sokáig kihaltnak hitték, 2001-ben azonban egy kis kolóniájára bukkantak a közeli Balls Pyramid sziklaszigeten. Azóta fogságban tenyésztik, abban a reményben, hogy egyszer visszatelepíthetik a természetbe.

## Szaola

A szaola bizonyítja, hogy még a modern korban is felfedezhetnek addig ismeretlen nagy testű emlőst. A mintegy száz kilogrammos patást 1992-ben találták meg Laosz és Vietnám határvidékén.

Rendkívül rejtőzködő állat, ezért a zoológusok keveset tudnak életmódjáról és egyedszámáról. Annyi bizonyos, hogy ritka. Fogságban megpróbálták tenyészteni, de nem jártak sikerrel.

## Jávai orrszarvú

Egy közölt becslés szerint körülbelül hatvan példánya él, ezzel a jávai orrszarvú a Föld legritkább nagy testű emlőse. Egyetlen kis vadon élő állománya az indonéziai Ujung Kulon Nemzeti Parkban maradt fenn.

Korábban Ázsia nagy részén előfordult: Északkelet-Indiában, Mianmarban, Thaiföldön, Kambodzsában, Laoszban és Vietnámban, valamint Szumátra és Jáva szigetén is élt. Testhossza elérheti a négy métert, magassága az 1,7 métert, tömege pedig meghaladhatja a két tonnát. Sötétszürke bőrének redői páncélszerű külsőt kölcsönöznek neki. Nagyon hasonlít az egyszarvú indiai orrszarvúra, amelynek állományát a forrás mintegy hatszáz példányra teszi.

## Amuri leopárd

A nagymacskák közül az amuri leopárd számít a legritkábbnak. Egy közölt adat szerint állománya öt év alatt harmincról mintegy nyolcvan egyedre nőtt. Többségük Oroszország Tengermelléki határterületén él, noha korábban az egész Koreai-félszigeten és Kína több tartományában is előfordult.

A rezervátumokban kizárólag érintésmentes módszerekkel vizsgálják. Bundájának színe évszakonként változik: nyáron élénkebb és telítettebb, jellegzetes foltjai viszont változatlanok maradnak. Éles látásával akár másfél kilométerről is észreveheti zsákmányát.

## Vörös farkas

A vörös farkast évtizedeken keresztül irtották a gazdák. Az Egyesült Államok Hal- és Vadvédelmi Szolgálata 1980-ban már csak húsz vadon élő példányt talált, ezért azonnal mentőprogramot indított.

Egy közölt becslés szerint Észak-Karolina rezervátumaiban körülbelül kétszáz, az állam keleti részén vadon további ötven egyed élt. A faj korábban az Egyesült Államok keleti vidékének nagy részét benépesítette Pennsylvaniától Texasig.

A vörös farkas kisebb az európai szürke farkasnál. Barna bundáján a fülek és a pofa környékén vöröses foltok láthatók. Öt-nyolc egyedből álló falkákban él, alkonyatkor a legaktívabb, nappal pedig kerüli az embert.

## Vaquita

A vaquita, más néven kaliforniai disznódelfin a Föld legritkább tengeri emlőse. Egy közölt adat szerint mindössze harminc egyede maradt. A fajt 1958-ban fedezték fel, és az illegális halászat miatt hamar a kihalás szélére került a Kaliforniai-öbölben.

Az orvhalászok nem a vaquitára vadásztak, az állatok a halaknak kihelyezett hálókba gabalyodtak. Emiatt 2015-től szigorúan betiltották a kopoltyúhálók használatát.

A kutatók ritkán pillantják meg: többnyire a partközeli sekély vízben jelenik meg, de gyorsan eltűnik, ha csónak közeledik. A disznódelfinek legkisebb képviselője, ritkán nő másfél méternél hosszabbra, tömege körülbelül ötven kilogramm. Szeme körül sötét gyűrű látható, szájától mellúszóiig pedig sötét sáv húzódik.