Arra, hogy mit csináltunk öt évvel ezelőtt, többnyire még vissza tudunk emlékezni. Másfél-két éves korunk eseményeit azonban szinte lehetetlen felidézni. Ez nem jelenti azt, hogy a csecsemők képtelenek lennének emlékeket kialakítani.

Carolyn Rovee-Collier pszichológus kísérletsorozatokban vizsgálta a kisgyermekek emlékezetét. Eredményei szerint már a csecsemők is megjegyzik az ismerős arcokat, mindenekelőtt az édesanyjukét, és mosollyal reagálhatnak rájuk.

A kutató azt is felmérte, meddig őrzik meg a kicsik a tanultakat. Hat hónapos csecsemőket egy percen át arra tanítottak, hogy egy kar meghúzásával felgyorsíthatják egy játék autó mozgását. Másnap még emlékeztek a működésére, később azonban már nem. Minél idősebbek voltak a gyerekek, annál tovább őrizték meg az információt.

Ha már életünk első hónapjaiban is képesek vagyunk emlékeket kialakítani, miért nem emlékszünk magunkra csecsemőként? A jelenséget infantilis amnéziának nevezik, pontos oka pedig továbbra is rejtély. Több lehetséges magyarázat is létezik.

## 1. Még nem alakult ki az éntudat

Az önéletrajzi emlékekhez szükség lehet arra, hogy az ember önálló személyként érzékelje magát, és világosan megkülönböztesse magát másoktól. A kutatók szerint ez 18 hónapos kor előtt még nehézséget okoz.

Erre utal a tükörteszt is. Ha egy csecsemő orrára festéket kennek, majd tükröt mutatnak neki, 18 hónapos kor alatt általában nem érti, kit lát a tükörben. A 18–24 hónapos gyerekek viszont már megpróbálják letörölni a festéket a saját orrukról. Ekkorra megjelenik az éntudat, sőt az önbecsülés bizonyos formája is, így létrejöhetnek az önmagukhoz kapcsolódó emlékek.

## 2. Hiányzik a belső beszéd

Amikor felidézünk valamit, rendszerint szavak segítségével rakjuk össze magunkban a történteket: egyfajta belső monológot folytatunk. A kisgyermekek azonban még nem ismerik annyira a nyelvet, hogy ezt megtehessék.

E feltételezés szerint később azért veszítjük el a beszéd kialakulása előtti emlékeinket, mert annak idején nem tudtuk őket belső beszéddel megerősíteni.

## 3. A hippokampusz még fejletlen

Egy másik, viszonylag egyszerű magyarázat szerint a kisgyermekek azért nem őrzik meg tartósan életük korai szakaszát, mert hippokampuszuk még nem fejlődött ki teljesen. Ez az agyterület részt vesz abban, hogy az információ a rövid távú memóriából átkerüljön a hosszú távú emlékezetbe.

Amikor a hippokampusz megfelelő fejlettségi szintet ér el – általában 18–24 hónapos kor körül –, a gyerekek már tartósabb emlékeket alakíthatnak ki.

## 4. Az infantilis amnézia védelmet nyújthat

A negyedik elképzelés szerint az infantilis amnézia egyfajta védelmi mechanizmus: megóvhatja a fejlődő szervezetet a csecsemőkor kellemetlen emlékeitől, amelyek kedvezőtlenül hathatnának a lelki fejlődésre.

A csecsemők rendkívül sérülékenyek és nem képesek megvédeni magukat. Fogékonyak a betegségekre, és a felnőttek – akár a saját szüleik – is könnyen árthatnak nekik. Evolúciós léptékkel mérve ráadásul nem is olyan régen a csecsemőgyilkosságot még a születésszabályozás elfogadott módjának tekintették.

A csecsemőkor tehát életünk legkiszolgáltatottabb időszaka, amikor alig lehet befolyásunk a saját sorsunkra. Egyes kutatók szerint súlyos lelki terhet jelentene, ha az akkori nehézségeket újra és újra felidéznénk. E hipotézis alapján az agy mintegy biztosítékot épít be, hogy ne kelljen túl gyakran szembesülnünk korai kiszolgáltatottságunkkal.