Mintegy százmillió évvel ezelőtt egy apró rovar beleragadt egy fa gyantájába. A borostyánban fennmaradt példány most egy eddig ismeretlen, különleges alkalmazkodást mutató fajról árulkodik: hajlékony, redőzött szívókája leginkább egy porszívó gégecsövére emlékeztet.

A Tel-avivi Egyetem és a Kínai Tudományos Akadémia kutatói kora kréta kori, körülbelül százmillió éves burmai borostyánmintákat vizsgáltak. Tizenhárom olyan rovart találtak bennük, amelyek a kabócák Fulgoromorpha nevű csoportjához tartoztak. Az új fajról készült tanulmány az Insects folyóiratban jelent meg.

A ma élő rokonaik egyenes és merev szájszervvel táplálkoznak. Ezzel tűként átszúrhatják a növényi szöveteket, hogy kiszívják a tápanyagban gazdag nedveket, vagy szívószálként használhatják, amikor virágnektárt fogyasztanak.

Az ősi példányok szájszerve azonban sem a ma élő, sem más kihalt rokonaikénak nem felelt meg. A szívóka csaknem kétszer olyan hosszú volt, mint maga a rovar, ráadásul hajlékony, felszínét pedig sűrű harántredők borították. Ez olyan evolúciós alkalmazkodásra utal, amely később szükségtelenné vált és eltűnt.

A nagy felbontású röntgen-mikrotomográfia kimutatta, hogy a harmonikaszerű redőzet nem pusztán külső dísz volt, hanem a szívóka szerkezetének része. A kutatók szerint ez biztosíthatta a hajlékonyságot, miközben megakadályozta, hogy a szájszerv megtörjön vagy összelapuljon – hasonlóan egy hajlítható szívószálhoz vagy a porszívók rugalmas gégecsövéhez.

Ezt az értelmezést maguk a fosszíliák is alátámasztják: több példánynál meghajlítva maradt fenn a szájszerv. Mivel a gyanta olyan helyzetben rögzítette az állatokat, ahogyan csapdába estek, a kutatók ezt annak bizonyítékaként értékelték, hogy a szívóka már életükben is hajlékony volt.

A különös anatómia a faj nevében is megjelent: a rovar a Cretodorus noonoo nevet kapta. A noonoo fajnév a Teletabik című gyermeksorozat barátságos porszívójára, Noo-Noóra utal, amelynek hosszú, hajlékony csőorra a kihalt rovar szájszervét idézi.

A tanulmány szerzőinek feltételezése szerint a Cretodorus noonoo a fák nedvének kiszívására szakosodhatott. Hosszú, hajlékony szívókája mélyen behatolhatott a kéreg keskeny réseibe és repedéseibe, ahová a merevebb szájszervű fajok nem fértek hozzá.

Ezt az elképzelést egy további szokatlan részlet is támogatja. A szívóka végén két barázdált lebenyből álló képlet helyezkedett el. Ezek táplálkozás közben feltehetően szétnyíltak, és a repedés falához rögzítették a szájszervet, ahogyan a tipli kitágul a kifúrt lyukban.

A felfedezés a kréta kori fák tulajdonságaira is utalhat. Ebben az időszakban több, egymással nem rokon rovarcsoportnál is megjelentek hosszú vagy bordázott szájszervek. A kutatók ezért azt feltételezik, hogy az akkori erdőkben sok rendkívül vastag kérgű fa nőhetett, és előnyben voltak azok a rovarok, amelyek hosszú, hajlékony szívókájukkal elérték a növény mélyebben fekvő szöveteit.

A gyantatermelő fákból álló kréta kori erdőket gyakran sújthatták időszakos tüzek, ilyen körülmények között pedig a fák kérge sokszor vastagabbá válik. A tanulmány szerzői szerint ez teremthette meg azokat az ökológiai feltételeket, amelyek között a mai rokonoknál már nem ismert táplálkozási stratégia kialakulhatott.