A Földtől mindössze 525 fényévre, a Bika csillagképben található a fiatal IRAS 04302 objektum. Jellegzetes, éléről látható alakja miatt „pillangócsillagnak” is nevezik. A csillagot protoplanetáris korong veszi körül: olyan gáz- és poranyag, amelyből fokozatosan új világok születnek.

Az ilyen korongok vizsgálata a James Webb űrtávcső egyik kiemelt feladata. A kutatók általában az ALMA rádiótávcső-rendszerrel figyelik meg őket, többnyire felülnézetből. Ezeken a felvételeken jól kirajzolódnak a gyűrűk és a köztük húzódó rések, amelyek arra utalnak, hogy a korongban már bolygók formálódhatnak.

Az IRAS 04302 azonban különleges helyzetben van: korongját oldalról, az éléről látjuk. Ez a ritka látószög lehetővé teszi, hogy a csillagászok megvizsgálják a korong függőleges szerkezetét és vastagságát, valamint a por eloszlását.

A The Astrophysical Journal folyóiratban megjelent tanulmányt a NASA sugárhajtási laboratóriuma, a JPL, a Leideni Egyetem és más kutatóközpontok csillagászai készítették. Eredményeik szerint a „pillangócsillag” körüli korong nemcsak aktívan táplálja anyaggal a növekvő csillagot, hanem ferde és aszimmetrikus is. Ráadásul nem egyedi esetről van szó: a James Webb által vizsgált húsz hasonló korongból tizenöt bizonyult ferdének.

A bolygók kialakulása a legapróbb porszemcsékkel kezdődik. Ezek összeütköznek és összetapadnak, ám egy bizonyos méret elérése után már inkább visszapattannak egymásról. Ezt nevezik visszapattanási gátnak. A feltételezések szerint az akadály leküzdését az segítheti, hogy a részecskék leülepednek a korong középsíkjába, ezt a folyamatot azonban rendkívül nehéz megfigyelni.

Az IRAS 04302 ezért ideális modell: az éléről látható korongban közvetlenül tanulmányozható, miként koncentrálódik a por, és hogyan süllyed a belső rétegek felé.

A kutatók a James Webb MIRI és NIRCam infravörös műszereinek adatait, valamint a Hubble űrtávcső felvételeit használták. A James Webb segítségével a por eloszlását és fényvisszaverését vizsgálták, míg a Hubble a porsávot, az anyagcsomókat és a kilökődéseket mutatta meg. Ezek arra utalnak, hogy a csillag továbbra is növekszik.

Az ilyen megfigyelések közelebb vihetnek annak megértéséhez, hogyan lesznek az apró szemcsékből kilométeres planetezimálok, vagyis a bolygók építőelemei. Ez annak feltárásában is segíthet, miért különböznek ennyire egymástól a bolygórendszerek, és miért éppen az általunk ismert formában alakult ki a Naprendszer.

Korábban a James Webb a 3I/ATLAS üstökösről is új részleteket tárt fel.