Az öt alapíz az édes, a keserű, az umami, a savanyú és a sós; ezeket a nyelven található receptorok érzékelik. Az ételek ízei többnyire rágás közben bontakoznak ki, ezért azok az állatok, amelyek egészben nyelik le táplálékukat, valószínűleg kevésbé intenzíven érzékelik őket. A kép azonban ennél összetettebb.
Egy 2014-es kutatás 15 olyan cetfajt vizsgált, amely rágás nélkül nyeli le táplálékát. Köztük volt a közönséges csukabálna és a palackorrú delfin is. A kutatók megállapították, hogy ezeknél az állatoknál hiányoznak az édes, a keserű, az umami és a savanyú íz receptoraiért felelős működőképes gének. Ezeket az ízeket tehát nem érzékelik, a sósságot viszont igen – annak ellenére, hogy sós vízben élnek.
A sóérzékelés fennmaradása arra utal, hogy fontos élettani szerepe lehet, például részt vehet a nátriumszint vagy a vérnyomás szabályozásában.
A Dél-kaliforniai Egyetem kutatói néhány éve egy új alapízt is azonosítottak: az ammónium-klorid ízét. Ez az anyag mérgező vegyületekben és édességekben egyaránt előfordul. Jellegzetes példája a sós medvecukor íze.
## Miért nem rág minden állat?
Egyes kutatók szerint az ember azért rágja meg az ételt, mert viszonylag kicsi a szája és a torka. Számos állatfaj testfelépítése és állkapcsa azonban lehetővé teszi, hogy a táplálékot könnyedén, egészben nyelje le.
Hogy egyes fajok miért ezt a módszert választják a falatokra aprítás helyett, arra egyelőre nincs biztos válasz. Az egyik elképzelés szerint az energiafelhasználás lehet a döntő tényező. Bizonyos állatok számára különösen fontos az energiatakarékosság. Ilyenek például az óceán szélsőséges mélységeiben élő sárkányhalak, amelyek csak ritkán jutnak zsákmányhoz.
Az egészben nyelő fajok gyomorsava erősebb, így olyan kemény anyagokat is képesek lebontani, mint a csont vagy a tojáshéj. Sok kutató úgy véli, hogy ez evolúciós előnyt jelenthet, mert az állatok több energiát takaríthatnak meg. Ezt azonban nem minden szakértő fogadja el, így az összefüggés jelenleg továbbra is csak elmélet.
