Sok, talán a legtöbb állatnak van farka. Az embernek viszont nincs: a két lábon járó főemlősök számára ez a testrész valószínűleg inkább akadályt jelentene, mint segítséget, ezért az evolúció során elvesztettük. Más fajoknak azonban számos előnyt kínál.

## Segít megőrizni az egyensúlyt

A farok ellensúlyként való használata több százmillió éves megoldás. A tudósok szerint egyes dinoszauruszok, köztük a Tyrannosaurus rex, járás közben oldalirányban mozgathatták a farkukat, így ellensúlyozva nehéz fejüket és testüket. Ez segíthette őket abban, hogy gyorsan haladjanak két lábon, sőt zsákmányüldözés közben fussanak is.

A mai állatok hasonlóképpen használják ezt a testrészüket. A kenguruk ugrás közben tartják vele az egyensúlyukat a nyílt terepen. A macskáknak, mókusoknak és más, fákon közlekedő állatoknak a hosszú, vastag farok úgy segít egyensúlyozni, mint a kötéltáncosnak a rúd.

## Pótlólagos végtagként működik

A kenguruk számára a farok egyfajta harmadik láb: ugráskor ezzel is elrugaszkodnak a talajtól. A majmok és az oposszumok pedig képesek vele megragadni az ágakat, mintha egy további kezük lenne. Egyes majmok farka annyira erős, hogy akkor is megtartja az állatot, amikor annak összes többi végtagja foglalt, például evés közben.

## Megkönnyíti az úszást

Mielőtt a halak több százmillió évvel ezelőtt meghódították a szárazföldet, majd kialakultak belőlük a kétéltűek, a farok kizárólag a vízben való manőverezést szolgálta. A mai állatok farka az ősi halak farokúszójából alakult ki.

A tengeri emlősök, például a delfinek és a bálnák farokúszója ma is erősen emlékeztet a halakéra, és szintén a vízben való előrehaladást segíti. A kisebb emlősök közül a hódok és a vidrák is erős, lapos farkukat használják úszás közben.

Számos hüllő és kétéltű – köztük a krokodilok, az aligátorok, a szalamandrák és az axolotlok – farka ugyancsak a vízi mozgáshoz alkalmazkodott.

## Stabilizálja a repülést

A madaraknak a levegőben való stabilitáshoz és a megfelelő aerodinamikához van szükségük a farkukra. Az ágakon ülve is ezzel tartják az egyensúlyukat. A harkályok és a fakuszok merev farktollai ráadásul támasztékul szolgálnak a fatörzsön, miközben a madár rovarokat keresve a csőrével bontja a kérget.

## Fegyverré válhat

Néhány állat farka fegyverként is szolgál. Ha egy ragadozó megtámadja a ráját, az a teste hátsó részén található tüskével védekezik. Sok rovarnak is van fullánkja, amellyel megszúrhatja, sőt meg is mérgezheti ellenfelét. Egyes élősködő darazsaknál a fullánk egyben tojócső: ezen keresztül rakják petéiket közvetlenül az áldozat testébe.

A skorpiók szintén a farkukkal szúrnak. Ezek az állatok egyébként nem rovarok, hanem a pókszabású ízeltlábúak közé tartoznak.

## Légycsapóként is beválik

A farok úgy is védelmet nyújthat, hogy nem válik halálos fegyverré. A lovak, tehenek, szamarak és más haszonállatok, valamint a gnúk, zsiráfok és észak-amerikai bölények csapkodva hajtják el magukról a vérszívó rovarokat. Ha például egy bögöly az állat farára száll, a farok légycsapóként lendülhet működésbe.

A módszer korlátja, hogy a marra telepedő rovarokat már nem feltétlenül éri el a farok.

## Eltereli a támadó figyelmét

Egyes gyíkfajok veszély esetén képesek leválasztani a farkukat. Ha egy ragadozó hátul ragadja meg őket, hátrahagyhatják ezt a testrészt. Amíg a támadó a továbbra is vonagló farokkal foglalkozik, a gyík elmenekülhet. Később új farok nő a régi helyén, ez azonban rendszerint sötétebb színű, és csontok helyett porcot tartalmaz.

A patkányok farkán a bőr lazábban kapcsolódik az izmokhoz, mint a testük más részein. Ha egy ragadozó a farkuknál fogva kapja el őket, kiszabadulhatnak úgy, hogy csak egy bőrdarabot hagynak a támadó szájában.

A skorpiók is leválaszthatják testük hátsó részét, ám ennek súlyos ára van: farok nélkül nem képesek üríteni. A farkát elveszítő hím ezért mielőbb nőstényt keres, hogy még a székrekedés okozta pusztulása előtt utódokat nemzhessen.

## Üzeneteket közvetít

Számtalan állat használja jelzésre a farkát, akár fajtársainak, akár más fajoknak címezve az üzenetet.

A csörgőkígyók farkán száraz bőrpikkelyek találhatók, amelyek rázás közben jellegzetes hangot adnak. Ezzel arra figyelmeztetik ellenfeleiket, hogy készen állnak a harapásra, ezért jobb távol maradni tőlük.

A pulykák, paradicsommadarak, lantfarkú madarak és pávák a párzási időszakban látványos farkukkal igyekeznek magukhoz vonzani a nőstényeket.

A csoportokban vagy falkákban élő állatok, például a farkasok, a farok különböző helyzeteivel fejezik ki rangjukat és hangulatukat. A farkasoktól származó kutyák ugyancsak a farkukkal kommunikálnak, és izgatott állapotban különböző irányokba csóválhatják. A bizonytalan kutyafélék behúzott farokkal jelzik alárendeltségüket a náluk magasabb rangúaknak.

Nemcsak a ragadozók élnek ezzel a lehetőséggel. A szarvasok például farkuk fehér alsó felét felvillantva figyelmeztetik a csorda többi tagját a lehetséges veszélyre.